Erre írtam azt, hogy előre kell gondoskodni a ketrecéről, ahol biztonságban érezheti magát, kis oduról, ahová elbújhat, ha megijed, vagy fél!

Most lett elválasztva az anyujától, testvéreitől, utazott pár órát (ez még egy nagy nyuszinak is megpróbáltatás), ki tudja, megütötte-e magát, mikor kiesett a dobozból, meg is lett kergetve, lehet szorítva is, persze, hogy pánikba esett. Ha a nyuszi visít, azt jelenti (ahogyan leírtam már a hangok és jelentésük fülön), hogy halálosan megijedt!!!!!!

Meg fog nyugodni, amint a ketrecében lesz, tudni fogja, hogy az ő helye, ahol nyugalomban lehet!!!!

Amikor hazavisszük a nyuszit, teljes stresszben van!!! Ha megérkeztünk vele, berakjuk a ketrecébe, ahol már van neki széna és friss víz, és pár órát békén hagyjuk. Tüzetesen fel fog térképezni mindent, megjegyzi hol az étel és a víz lelőhely. De oly kiváncsi, hogy megy tovább nézelődni. Nem kell aggódni, hamarosan fog inni és enni is, amint megnyugszik, hogy jó helyen van, és biztonságban érzezheti magát!!

3-4 hónapos koráig nem szabad neki friss zöldséget, gyümölcsöt adni, hasmenést kaphat, mely akár végzetes is lehet számára.

4 hónapos korára fejlődik ki és erősödik meg az emésztőrendszere annyira, hogy adhatünk neki ilyesmit. (Személy szerint én akkor is fonnyasztva szoktam adni, mert a felnőtt nyuszinak is lehet hasmenése a friss zöldségtől-gyümölcstől!!!)

Ha úgy döntünk, mégis friss formában adjuk, akkor is fokozatosan szoktassuk hozzá nyuszinkat, és a maradékot 24 óra elteltével vegyük ki a táljából!!!

(Erről a táplálás című fülön olvasható több információ!)

Nem kell egyelőre. Attól is függ, mikor születik, nyilván a téli időszakban, mikor még nincsenek szúnyogok, nem kell rohanni.

A másik, hogy általában 3-4 hónapos korban szoktuk oltatni őket, általában addig a szülők oltása védi őket!!!

(Az oltások a vedlés, oltások fülön olvashatók. Én a PESTORIN MORMIX-ot szoktam kérni, az ugyanis véd mindkettő betegséggel szemben!)

Nem feltétlenül!!!!

Sok mindentől függ a vizelet színe, így pl. ha új tápot kap, amit eddig nem, amiben esetleg több a répapellet, vagy a tavaszi időszakban, amikor a nyuszik friss zöldeket kapnak - és itt az idősebb nyuszikra is gondolok - (ez tapasztalat) elszíneződhet a vizelet akár sötét vörösre is. Amint megszárad valóban vérnek tűnik, de nem kell megijedni. Ha többször kap ilyen eleséget, elmúlik a tünet, visszaáll a rend. (Én csonterősítőt is adok a nyuszikáimnak, az viszont majdnem fehérre színezi, ez sem baj, néhány nap szünetet tartok ilyenkor az adagolásban!)

Egyszóval, amíg a nyuszink kiegyensúlyozott, jókedvű, eszik-iszik, addig nincs nagy baj - legalább is vizelet ügyben.

Nem, nem rossz nyuszi. Épp ellenkezőleg!!!!

Mivel a természetben úgy zajlik, hogy az anyanyuszi kijelöl egy helyet, ahová WC-zni járnak, és ahol nyilván legerősebb a szag.

Mivel mi lakásban tarjuk őket általában, és nyilván sokat tartózkodunk kedvenc fotelünkben, ágyunkban, ott a legerősebb a "szagunk". Mivel látja is, hogy az "anyanyuszinak" ez egy fontos hely, és a szaga is ott a legerősebb (bár ez esetünkben nyilván nem pisiszag), ő is oda szeretne járni, megjelölni a helyet, és teljes jogú tag lenni a kis "csapatban".

Egyrészről ez nagyon jó hír, mert ekkor elfogad minket teljes jogú nyuszianyónak, márészt nem túl jó hír, mert leszoktatni többé nem lehet róla. Egy megoldás létezik, ha nem engedjeük fel az ágyunkra/fotelünkre, vagy kibéleljük jó sok lepedővel, amit azután ki tudunk mosni.

Mindenképp meg kellene vele várni a 4-5 hónapos kort!!!!

Nem elég, hogy belenőtt már a nyuszi, és jó rá a hám, de kicsi korban még törékenyek a csontocskák! Persze, nekünk nem tűnik nagynak a fél kilós nyuszi rángatása, de ha pl. megijed, vagy csak fickándozni szeretne, vagy csak a hám miatt rosszul ér földet, eltörheti a saját bordáit, ami akár átszúrhatja a tüdejét is. Egyébként is, a fiatal nyuszik még nagyon bohók, ugrálnak, szaladnak, ők kb. 4-5 hónapos korukra változnak egy kicsit komolyabbá.

Ha elérte ezt a kort, szép lassan szoktassuk hozzá a hám viseléséhez. Először bent a lakásban, mindenféle zavaró körülményt kizárva (nehogy megijedjen), első alkalommal csak kicsi ideig kínozzuk vele. A másodi alkalommal is ilyen körülmények között, de már hosszabb ideig lehet rajta, esetleg kis séta a lakáson belül a hámmal. Kb. ez a két alkalom elég lesz, de még ekkor is óvatosan vigyük a kertbe, kutya, kisgyerek nehogy megriassza. Hamar megszokja szegény, ha nagyon muszály!

Azért én mindenképpen azt javaslom, hogy amennyiben csak kerten belül szeretnénk a nyuszit tudni, inkább építsünk egy kis kifutót, ahová biztonsággal elhelyezhetjük, tud egy picit ugrálni, szaladgálni, mert azok a vékony pántos hámok, amiket kapni lehet, nem tesznek jót semmi szín alatt nyuszinknak!!!!

Szögezzük le az elején, hogy erre tuti recept nincs. Minden nyuszi más-más egyéniség, más habitussal, intelligenciával.

Azért van néhány dolog, amit leírnék ezzel kapcsolatban (hangsúlyozva, hogy a tapasztalataim alapján összesítek, minden nyuszinál azért eltérő lehet!):

1. Fiú nyusziknál:

Amennyiben együtt nőnek fel, egészen addig együtt tarthatjuk, míg a "hatalmi harcok" el nem kezdődnek. (Ez általában egybe esik az ivaréréssel, de tapasztalatom szerint azért hamarabb - kb. 3 hónapos kortól - elkezdődnek!)

Azt meg se próbáljuk, hogy egy felnőtt bak nyuszi mellé kis bak nyuszit rakunk, mert valószínű nem éri meg a kicsi a reggelt!!!!

2. Lány nyusziknál:

Amennyiben együtt nőnek fel, itt akár ivarérés után is jól meglehetnek (bár volt már olyan összeférhetetlen lány nyuszim, hogy senkit nem tűrt meg maga mellett!!!! De ez a ritkább eset.)

3. Fiú és lány nyusziknál:

Hiába nőnek fel együtt, nagyon hamar elkezdi üldözni a fiú nyuszi a lány testvérét, és "gyakorolni" próbálja rajta a majdani teendőket. :) Ez egy ideig aranyos lehet, viszont hatalmas harcokká fejlődhet, ha a lány eléri azt a testi erőt, hogy védekezni tudjon!!! (Sajnos ebből már adódott sérülés is egyik nyuszimon!)

A másik fontos dolog, hogy 4 hónaposan már ivarérett lehet a lány nyuszi, így az is lehet, párosodik a fiúval. Ezt semmiképp nem szabad megengedni, mert bár ivarérett, de belehalhat még a szülésbe. (Kizárólag 6 hónapos kor után szabad engedni, hogy kisnyuszik legyenek!!!!)

4. Egy már felnőtt, régen a családban élő nyuszi és egy újonnan szerzett kisnyuszi:

Semmiképp nem ajánlom!

1. A régi nyuszi védeni fogja addigi pozícióját a családban, féltékeny lehet az új jövevénnyel szemben, így bánthatja.

2. A testsúly különbség sem igazán jó, a nagy nyuszi lehet, csak kicsit játszik a kisnyuszival, de komoly sérülést okozhat neki!

(Viszont régebben volt egy felnőtt lány nyuszim, aki mellé simán betehettem bármilyen nemű kisnyuszit, egyből lefürdette, fészket rakott neki, és pátyolgatta!!! Úgy hogy egységes szabály erre sem létezik! De azért nem ez a tapasztalat a gyakoribb!! )

Ez valóban "édes" lehet! DE:

Azért gondoljunk bele: a nyuszi prédaállat. Az ösztöneiben van a menekülés. A kutyáknak a vadászat van az ösztöneiben! Csak és kizárólag azért nem bátja a kutyus a nyuszit, mert meg akar felelni a gazdájának!

Viszont: a nyuszi számára ez mindenképp nagy trauma!!!!! (Ez olyan lehet neki, mint ha minket minden nap összeeresztenének egy-két oroszlánnal, mondván, az idomárjukat sem bátják!!! Azért csak-csak egy szívinfartus gyanúval jönnénk ki a ketrecből!!!! És rettegve várnánk a másnapot, hogy újra el kell ezt szenvednünk, miközben az idomár (gazdi) lelkesen kuncog, hogy "milyen édesen" nem is tudjuk, hová bújjunk!!!)

Ez csak az én véleményem, én nem tenném ki ennek a nyuszimat (annál is inkább mert vannak gyengébb idegzetű nyuszik, lehet az izgalomtól egy szép napon sokkot kap a - csak és kizárólag a gazdi számára - "édes" élménytől!!!!).

Főleg első szülésnél nagyon kell figyelni, hogy minden kicsi rendszeresen tudjon táplálkozni. Sajnos a születésnél már eldől, melyikük nagyobb méretű, ő nyilván a kissebbeket félretolva szopik, így a többiek nem férnek oda az anyjukhoz.

Két lehetőség van, így ha lehetőség van, inkább az elsőt ajánlom:

Egy puha takaróra fektessük le az alultáplált kicsi nyuszikat, stabilan, két kézzel (a hátán a nyakánál és a fara felé) fogjuk meg az anya nyuszit, és lazán (nem odaszorítva a kicsikhez) tartsuk a kicsik fölé. Ők rögtön hanyatt fordulnak, és elkezdenek táplálkozni. Addig tartsuk így az anyát, amíg csak tudjuk. Arra azért vigyázzunk, hogy nehogy rátaposson a kicsinyeire, ha netán szabadulni akarna a "fogságból". Mindezt célszerű olyankor megcsinálni, ha az anyának már van teje. Ezt abból tudhatjuk, hogy ha pl. d.e. etette meg a többieket (fényes és duci a hasuk), akkor d.u.-ra már biztosan van annyi teje, hogy a lemaradt kölyköknek is jusson.

Másik és szerintem sokkal jobb megoldás: az anyanyuszit az ölünkbe vesszük, megnyugtatjuk, és (kicsit hátradőlt testhelyzetet felvéve, a saját mellkasunk felé elfektetve a nyuszit) amennyire lehet az oldalára fektetjük (hogy a hasán néhány cici elérhetővé váljon). A kicsi nyuszit a másik kezünkbe vesszük és az anya hasához tarjuk (ő már rá fog találni a "lényegre"). Így még jobban megvédhetjük a kicsit az anyanyuszi rúgásától a kezünkkel. Az a tapasztalatom, hogy így sokkal jobban hagyja magát az anyanyuszi, nekem 10-ből 10-szer sikerült.

A másik lehetőség a mesterséges táplálás. Sajnos ennek nagyon kicsi esélye van, hogy sikerülni fog, de ha minden kötél szakad (pl. meghalt az anyanyuszi, vagy túl korán kellett valamiért elválsztani tőle a piciket), kipróbálhatjuk.

Az összetételét leírtam a "Mesterséges táplálás" fülön. Mindig jó meleg helyen (nem teraszon, nem szélben), a nyuszit teljes markunkkal körülfogva - de nem szorítva - hanyatt fektetjük, így adagoljuk az elkészített tápanyagot. Arra azonban nagyon vigyázzunk, hogy egyszerre nagyon kicsi adagokat tegyünk a kisnyuszi szájára (pl. jól kimosott szem-, vagy orrcsöppntővel) egy cseppet (a száját nem kell kifeszíteni, ha megérzi a tejet, be fogja nyalogatni).Mivel nagyon közel van a szájuk az orrukhoz, vigyázzunk, hogy inkább az álla felé csorogjon a maradék tej, mint az orra felé. Ez nagy türelmet igénylő feladat!

Mivel mi nem tudunk olyan tápláló tejet előállítani, mint az anyanyuszi teje, nekünk többször kell etetni a kisnyuszit. Legalább kétszer egy nap, de inkább háromszor. 

Hát igen, az BAJ!!!!

Annál is inkább, mivel a nyusziknak a természetben is a széna a fő táplálékuk, így a napi adagjuknak 70-80%-át széna kell, hogy kitegye!

Sokszor abba a hibába esünk, hogy "megsajnljuk" a nyuszikat mikor azt látjuk, hogy a tányérjukból elfogyott a táp és a magok, így azt hisszük, hogy éheznek. Ezzel szemben arról van szó, hogy mivel a természetben nagyon ritkán találnak némi gabonát, vagy magokat, fűmagot stb., így ösztönszerűen addig szinte nem is hajlandóak mást enni, amíg van elöttük táp, zab, árpa. (Bár hozzáteszem, ha kiskorától megfelelően tápláljuk, van, hogy a szénát választja inkább a táp helyett, mint az én egyik kisnyuszim, aki az ajtón lévő szénatartóba ugorva rágcsál, pedig most adtam nekik tápot!)

Ezért, ha nem eszik rendesen szénát, el is vehetjük előlük a táljukat egy fél napra (persze megfelelő mennyiségű, jó minőségű szénát biztosítanunk kell, abból bármennyit ehetnek), és pl. csak éjjelre tegyünk be egy kicsi tápot, magokat. (A állatkereskedésekben kapható szénák általában jó minőségűek, de megállapítható az illatáról is. Még zacskón keresztül is lehet érezni, ha illatos, így nyuszink is szívesen fogja rágcsálni.)

Ha mégis úgy döntünk, hogy kapjon még egy kis adagot, akkor inkább csak zabot adjunk. A zab élettanilag a második legjobb táplálék a nyuszik emésztése számára a széna után - sok rost, kevés kalória.

Személy szerint egy felnőtt nyuszinak naponta egyszer adok zabbal és árpával kevert tápot. Arányaiban a tálba zab 60%, árpa 30%, és a táp csak 10%-ban kerül.

Kicsi nyusziknál azért szoktam még egy kis zabot adni, így kétszer kapnak egy nap.

Természetesen arra mindig ügyeljünk, hogy széna és friss víz mindig legyen előttük!!!!

Mint azt már leírtam, semmi szín alatt nem ehetnek csokit, cukros- és tejes dolgokat, szigorúan tilos! (Rettentő rosszat tesz az emésztésüknek azon kívül, hogy nagyon hízlalnak!!!!)

Én az állatkereskedésekben kapható édes rudacskákat sem ajánlom, rettentően hízlalnak, amellett lehetnek benne olyan dolgok, amik esetleg szintén nem tesznek jót az emésztésüknek. 

Ha nagyon jutalmazni szeretnénk valamiért őket, vagy kedveskedni nekik néha, a különböző pelleteket ajánlanám, amik szintén állatkereskedésekben kaphatók. 

Én borsópelletet, céklapelletet, répapelletet szoktam összekeverni, és teszek hozzá egy kis almaszirmot apró darabokra tördelve. Ebből a keverékből nagyon kicsit (kb. másfél evőkanálnyit) adagolok minden nyuszinak, ügyelve rá, hogy mindenből jusson abba a kicsi adagba. Ezt 2-3 hetente lehet nekik adni a rendes táplálékuk mellett.